2015. január 19., hétfő

Chapter 2 - Mi az, hogy a bátyáid miatt?!

-A bátyáim miatt....- kezdtem bele a mondatomba, de Ian félbeszakított.
-Álljon meg a menet! Mi az, hogy a bátyáid miatt?! Tudtunkkal nem számít a véleményük...
-Igen,de..-kezdtem volna megint el a mondatot, de egy személy, most Josh szakította meg a beszédemet.
-Nincs de! Miért változott meg a véleményed ilyen hirtelen?-beszédre nyitottam a számat, de ő tovább folytatta-Ne is kezdj bele...
-Elég! Had mondhassam már le mi történt!-ordítottam. Mind a 4 számomra fontos személy elhalkult.-Köszönöm! Nos, amikor beléptem az ajtón, miután hazakísértetek-pillantottam Benre és Ianra- ott állt mind az 5 tesóm. Liam megkérdezte hol voltam, elmondtam suliban, és, hogy hány órám volt. Harry letámadott, hogy elegük van belőlem, idegösszeroppanást fognak tőlem kapni. - Mint akkor, most is könnyek gyűltek a szemembe.- Olyan rosszul esett ez a mondtat tőlük! - Tört ki belőlem a zokogás.
-Lizy Baby, cssh.  Ne sírj minden rendben lesz...- nyugtatott Ben.
-Igah-aza-aahd vhan.- szipogtam el ezt a mondatot, de sírtam tovább.
-Kérlek!-kezdett mondatába Ben- az én kedvemért legalább hagyd abba a sírást, nem szeretem, ha sírsz. 
Olyan jól estek nekem ezek a szavak, mintha Harry azt mondta volna nekem, hogy ,,Szeretlek Lizy!". Bár ilyent nagyon régen mondott már. Amikor megnyugodtam tovább faggatóztak.
-Utána mi történt?-kérdezte Crystal, aki már előttem guggoltm kezei az én térdemen voltak, szemei könnyesek voltak, és bíztatást küldtek z én tekintetem be.
-Hát, sírtam, de Louis és Niall megvigasztalt, ők még törődnek velem. Át kellett vennem  a punkos ruháimat, le kellett cserélnem őket a régiekre.  Elmentünk pszichológushoz, aki a kinézetemről kérdezgetett. Megkérdezte szeretek-e ilyen lenni, én azt mondtam nem, de arra már nem tudtam válaszolni, hogy miért nem. És így, visszavettem a régi cuccaimat, így jobban is érzem magam.
-Annyi a lényeg baba!-mondta Crystal.
-A tetkókkel mi lesz?-kérdezte Ian.
-1 kivételével mindegyiket lelézereztetem. Az infinity jel marad. - néztem le mosolyogva az ujjamon virító ,,testfestményre".
-A kedvenced...-suttogta Crystal.
-Igen!-feleltem egy halvány mosollyal a számon. 
-Ha így kifaggattuk szegény Lizyt, akkor már nem megyünk be matekszakköre utolsó órában, hanem elegyünk enni egy fagyit, amitől Lizyke is felvidul talán..-mondta Josh.
-Rendben.-mondtam ki hallkan, alig hallhatóan, egyedül Ben hallotta meg, és egy halvány mosolyra húzódott a szája.
-Nos, akkor indulhatunk is!-állt fel Crystal.
Útnak indultunk a kedvenc fagyizónkba, ami igazából joghurtos, de ezt Joshnak soha az életben nem mondtuk meg, ő abban a hitben él, hogy ott fagyit zabál liter számra, nem pedig joghurtot. Ez a hely nem más, mint a Yogo. Imádom a fagyasztott joghurtot, ez a kedvenc helyem a világon. Bemntünk az üzletbe, köszöntünk a csajoknak, akik már jól ismertek minket. Én a szokásos Oreo és erdei gyümölcs kombót választottam, Ben szintén ezt az összeállítást, Crystal sima csokisat, Josh az összeből vett, Ian pedig vaníliás csokisat. Fizettünk, és miközben ettük a fagyit, vagyis a joghurot, elsétáltunk a parkb, ahol beszélgettünk egy jót.

Örök gyerekekként nem hagytuk ki a hintázást sem, én beültem a hintába, Ian elkezdtett lökni, úgy, hogy kiestem belőle, lehuppantam a földre, mind a három srác aggódva futott oda hozzám, Crystal a nagy izgalomban elájult, odafutott hozzá Josh, én meg röhögve feküdtem a földön, vagy 30 horzsolással az egész testemen, amikor megfordultam Ianből és Benből egy  megkönnyebűlt sóhaj szökött ki, míg Crystal is felébredt, addig Ben óvatosan löködve , hintáztam:
-Jiiiiii!-engedtem el pár percig a láncot amiben kapaszkodtam.
-Lizyyy! foggd meg a láncot, mert ha megint kiesel nem tudom, hogy mit csinálok veled!- szidott meg  Ben.
-Bocsi!

Este , dehogy este, délután 4-kor értem haza, nagy mosollyal az arcomon:
-Mi volt ma veled, hogy ilyen happy vagy?-kérdezte Lou mosolyogva.

-Elvittetek pszichológushoz, és egy fantasztikus napom volt ma a barátaimmal.-adtam egy puszit az arcára, majd felfutottam a szobámba, hogy  megkeresem a régi ruháimat. Három doboz volt tele velük, elő is készítettem a holnapi ruhámat, mert holnap lesz az első lézeres kezelésem, és izgatott vagyok. Korán lefeküdte, de sokáig nem bírtam elaludni, úgy este 9 felé elnyomott az álom...




Ahoy babák! Remélem tetszett a rész. Mint látjátok a blog új kinézettel lett ellátva. Hétvégén hozom az új részt. Puszi: R.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése