Régi hugi, gyere vissza!
*Reggel fél 6*
-Kelj már fel! - szólt oda Harry, a legfiatalabb bátyám.
-Mindjárt!- szóltam vissza.
Kikászálódtam az ágyamból, felkaptam a kedvenc outfitemet:
Az ajtóban Crystal várt rám, megöleltem és elindultunk a pokolba, vagyis z iskolába.
Beértünk, és a három hülye futott oda hozzánk, megöleltek minket, és irány az első óra, a rémálmom, a matek.
Nagyban körmöltem az egyenleteket, de a megoldásuk nem ment. Pech, majd Crystal elmagyarázza doga előtt.
Még volt 5 órám:irodalom, angol, biosz, földrajz és infó.
Én biosz és kémia factos is vagyok, de az ma elmaradt, szóval fél 2 felé hazaindultam Bennel és Iannal.
Jól elbeszélgettünk, kedvesen hazakísértek, ott elbúcsúztam tőlük, beléptem az ajtón, ahol az 5 bátyám keresztbe font kézzel, csúnyán néztek rám:
-Hol voltál, kisasszony?-kezdte Liam, utálom, ha így beszél, de ő csak ilyen, Harvardon tanult, lediplomázott, és ő lett az észosztó a családban.
-6 órám volt plusz lett volna biosz factom, de elmaradt. Kell még mondanom valamit?
-Neked nem, de nekünk igen!-mondta Harry- Nagyon zavar minket a mostani kinézeted, elviszünk pszichológushoz, mert ez így nem megy tovább! 2 hónapja a börtönből hoztunk ki, előtte 5 hónappal drogfogyasztáson kaptunk, idegösszeroppanást fogunk kapni!
Ledöbbentem. Miattam idegöszeroppanást kapni? Csak túloz, de lehet, hogy igaza van. A régi időket kérem vissza! Amikor még normális voltam, a bátyókáim imádtam, nem akarom, hogy gyűlöljenek. Kitört belőlem a sírás:
-Lizy, nyugi! Semmi baj!- jött oda Louis. Ő még törődik velem egy kicsit.
-Minden rendben lesz!-mondta Naill.
-Menj, öltözz fel normálisan, mosakodj meg, és indulunk!-szólt erőteljesen Harry.
Sóhajtva felmentem a szobámba, és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mi számár a normális ruha? Oh, a régi ruháim. Itt is van, régen ez volt a kedvencem:
-Tessék! Ez megfelel?- jöttem le a lépcsőn.
-Lizyke, miért nem tudsz olyan lenni, mint régen?-jött oda Zayn. Lizyke. Ez aranyos. Egyszerűen csak megráztam a fejem, én se tudom.
Erre csak egy mosolyjal válaszolt. Elindultunk. A kocsiban unott fejjel néztem ki az ablakon, amikor megérkeztünk elfogott a félelem. Mi fog odabenn történni? Vettem egy mély levegőt és bementem a pszichológushoz, és egy kedves nő köszönt nekem:
-Szerbusz! Biztos te vagy Lizy. Gyere, feküdj ide.
-Csókolom.-helyet foglaltam.
Kérdezgetett, hogy miért is jöttem ide, miért ilyen a külsőm, szereretem-e. Amikor elhangzott ez a érdés a válaszom nem volt. Kérdezgette, miért nem. Én se tudtam. A végén azt mondta, hogy legyek önmagam. Kimentem, a srácok rögtön kérdezték mi volt, a kocsiban mindent elmeséltem, és csak azt mondták, hogy fogadjam meg a tanácsot.
*Másnap reggel*
Nem a fekete cuccaimban indultam útnak. Visszavettem a régieket. A suliban mindenki csodálkozott, de ben, csak megmosolyogta.
-Mi ez a külső Lizy baby?-kérdezte. Imádom amikor így hív. A pillangók elkezdtek repdesni a gyomroman amikor ezt kimondtam:
-A tesómék miat...
Ledöbbentem. Miattam idegöszeroppanást kapni? Csak túloz, de lehet, hogy igaza van. A régi időket kérem vissza! Amikor még normális voltam, a bátyókáim imádtam, nem akarom, hogy gyűlöljenek. Kitört belőlem a sírás:-Lizy, nyugi! Semmi baj!- jött oda Louis. Ő még törődik velem egy kicsit.
-Minden rendben lesz!-mondta Naill.
-Menj, öltözz fel normálisan, mosakodj meg, és indulunk!-szólt erőteljesen Harry.
Sóhajtva felmentem a szobámba, és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mi számár a normális ruha? Oh, a régi ruháim. Itt is van, régen ez volt a kedvencem:
-Tessék! Ez megfelel?- jöttem le a lépcsőn.
-Lizyke, miért nem tudsz olyan lenni, mint régen?-jött oda Zayn. Lizyke. Ez aranyos. Egyszerűen csak megráztam a fejem, én se tudom.Erre csak egy mosolyjal válaszolt. Elindultunk. A kocsiban unott fejjel néztem ki az ablakon, amikor megérkeztünk elfogott a félelem. Mi fog odabenn történni? Vettem egy mély levegőt és bementem a pszichológushoz, és egy kedves nő köszönt nekem:
-Szerbusz! Biztos te vagy Lizy. Gyere, feküdj ide.
-Csókolom.-helyet foglaltam.
Kérdezgetett, hogy miért is jöttem ide, miért ilyen a külsőm, szereretem-e. Amikor elhangzott ez a érdés a válaszom nem volt. Kérdezgette, miért nem. Én se tudtam. A végén azt mondta, hogy legyek önmagam. Kimentem, a srácok rögtön kérdezték mi volt, a kocsiban mindent elmeséltem, és csak azt mondták, hogy fogadjam meg a tanácsot.
*Másnap reggel*
Nem a fekete cuccaimban indultam útnak. Visszavettem a régieket. A suliban mindenki csodálkozott, de ben, csak megmosolyogta.-Mi ez a külső Lizy baby?-kérdezte. Imádom amikor így hív. A pillangók elkezdtek repdesni a gyomroman amikor ezt kimondtam:
-A tesómék miat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése